Az első megfőzött ételről szóló anekdoták általában vicces-borzasztó történetek. Az unokaöcsém például egy konzervvel, talán sólet, élt át iszonyú dolgokat. Nekem a szétrobbant ételnél kevésbé akció dús élmény jutott, de azért humor ebben is van.
A múltkor az első választási élményeimről írtam, ez a sztori valahol következik is abból. A kilencvenes évek elején járunk, én még az általános iskola felsőt nyúzom. Anyu már aktív szakszervezeti tag és valami flamand dotálású program keretében kiutaznak páran tanulmányútra Belgiumba. Mi ketten maradunk napokig Apuval otthon.
Azt kell tudni a sztorihoz, hogy Apu sosem tudott főzni. Tisztában volt ezzel és nem is emlékszem, hogy bármikor próbálkozott volna a jelenlétemben ilyesmivel, leszámítva ezt a bizonyos hetet, amikor valami megcsípte és úgy érezte, hogy a reggeli tejeskávémat ugyanúgy meg kell kapnom, mint amikor Anyu otthon van.
Az első reggelen mondta, hogy ott vár a kávé az asztalon, majd kavarjam fel. Leültem a székre és néztem a bögrében a kávét, fura sötétbarna izék úszkáltak a túlforralt tej tetején. A direktíva szerint megkavartam erősen, de nem igen változott a dolog. Gyanakodtam, de tettem vele egy próbát. Szörnyű volt.
Anyu nekem természetesen nem igazi kávéból készítette a reggeli italt, hanem valami instant koffeinmentesből. Valószínűleg ennek a folyamatnak volt a szemlélője korábban Apám is. De amikor ő látott neki, akkor fogalma sem volt az őrölt kávé és az instant közti különbségről, így kaptam én egy reménytelenül forró, a tetején finomra őrölt Omniával szórt tejet. Arra nem is emlékszem, hogy cukor volt-e benne.
Mindenesetre ez volt az a pillanat, amikor átvettem Aputól a konyhát.
Nem mintha én nagyobb spíler lettem volna, de annyi eszem volt, hogy valami egyszerűvel próbálkoztam elsőnek. Túrós tészta, nyami, mit lehet azon elcseszni? Tészta meg túró, tejfölt rá és kész.
Megvettem a tésztát, túrót, tejfölt a boltban, de volt bennem egy adag bizonytalanság. Biztos, ami biztos alapon megvártam míg Anyu felhívott minket, hogy minden rendben van-e és megérdeklődtem tőle, hogy előbb a túrót öntsem a forró vízbe vagy a tésztát. Gyorsan átadta a szakmai tudását a túrós tészta készítésről és ezen iránymutatások nyomán egész jól sikerült az első főzésem.
Igaz a tészta kissé túlfőtt, a szalonna viszont elfüstölt, de a túró és a tejföl elnyomott minden más nem kívánt ízt.
Ha jól emlékszem a hét további felében az iskolai büfében reggeliztem, délután pedig eljártunk az István-pincébe kajálni Apuval. De a főzés varázsa megcsapott és azóta egy csomó ételt már gond nélkül elkészítek, akár a túrós tésztát is!
